.jpg)
A márciusi Appy-hour vendégei Oszkó-Jakab Natália (a Művészetek Völgye fesztivál igazgatója), Gyurkó Szilvia (a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és szakmai vezetője), valamint Nyvelt Anna (BeHive társalapítója) voltak, a moderátori szerepet pedig Schranc Tünde, az Appy vezetője töltötte be.
A beszélgetésből nem egyértelmű válaszok, hanem feszültségek és dilemmák rajzolódtak ki. Fontos kérdések és döntési helyzetek, amik a személyes márka tudatos vagy organikus építése során felmerülnek, és amik mind jelentős hatással tudnak lenni egy szervezet, egy ügy és nem utolsó sorban a személyes márka mögött álló ember életére.
A személyes márka az ügyet szolgálja - nem csak egy ember története
A beszélgetés egyik legfontosabb felismerése az volt, hogy a személyes márka nem cél. Inkább egy eszköz - amit sokszor nem is választunk, hanem egyszerűen szükségessé válik. A személyes márkaépítés a civil és kulturális szférában egyfajta "szolgáló" funkciót tölt be: egy olyan eszköz, amely a képviselt jó ügyet és a szervezetet tudja erősítésíteni.
A magyar közeg hajlamos a ‘one-man-show’ típusú gondolkodásra. Egy erős arc, egy ismert név, egy történet. De mindhárom beszélgetőpartner egyetértett abban, hogy hosszú távon ez nem fenntartható. Amikor egy ügy megszületik, gyakran egy arcon keresztül válik láthatóvá, de ha ezen a szinten marad, az hosszú távon törékennyé teszi.
A cél nem az, hogy a vezető „látszódjon”, hanem hogy az ügy váljon láthatóvá rajta keresztül.
Egy szervezet akkor válik igazán stabillá, ha túl tud nőni az alapítóján.
A személyes márka, mint eszköz, akkor éri el az igazi és végső célját, amikor képessé válik önmaga háttérbe szorítására. A misszió szolgálatának egyik legfontosabb lépése a csapat felépítése és előtérbe tolása. A szervezet érettségét mutatja, ha a vezetők tudatosan dolgoznak azon, hogy a munkatársaikat is szakértővé emeljék egy-egy specifikus altémában, így a tudás és a hitelesség már több pilléren nyugszik. Az ügy iránti legnagyobb elköteleződést pedig az bizonyítja, ha sikerül egy olyan stabil, önjáró csapatot és független szervezeti brandet felépíteni, amely az alapító arca, folyamatos jelenléte nélkül is zökkenőmentesen képes továbbműködni
A pillanat, amikor rájössz, hogy amit mondasz, annak súlya van
Nem az elején érkezik meg az a felismerés, hogy a szavaid számítanak. A környezet gyakran hamarabb észreveszi a változást, mint hogy benned is tudatosulna, hogy már egyre többen figyelnek, már nem csak magadat képviseled. Amikor már tudod: amit mondasz, az hatással van.
Aki tisztában van a szavai erejével, az tudja, hogy nem lehet és nem is szabad mindenre reagálni, hiszen a hitelesség és a felelősségvállalás szerves része az is, hogy az ember mikor hallgat. A felelősség része felismerni, hogy mikor van valódi értelme a megszólalásnak, mikor kell akár etikai okokból lebeszélni a sajtót egy témáról, és mikor kell egyszerűen "diszpécserként" átirányítani a figyelmet egy másik, kompetensebb szervezethez.
A személyes márka akkor szolgálja igazán az ügyet, ha az valós tartalommal telik meg: a terepen végzett kőkemény munkából, a tudományos megalapozottságból és abból a felelősségtudatból táplálkozik, amely magát a képviselt közösséget helyezi a középpontba.
Vállalni a szavaink súlyát, és odatenni a nevünket vagy az arcunkat fontos ügyekhez mindig kihívásokkal jár,Végső soron azonban ez a garanciája annak, hogy a személyes jelenlét egy egyszerű "láthatóságból" egy mélyebb, valódi hatást és változást kiváltó eszközzé nemesedjen.
Útravaló: az önazonosság fontossága
A kérdés nem az, hogy mennyit posztolsz, hanem hogy mennyire önazonosan vagy jelen. Ahogy elhangzott: csináld azt, amit szeretsz, amiben hiszel - és vállald a felelősségét annak, ha kiállsz a napra.
Mert ebben a beszélgetésben három ember ült, akik mind ugyanazt próbálják: láthatóvá tenni valamit, ami náluk fontosabb. És talán ezért volt ez az alkalom egyszerre szívmelengető, néhol hidegrázós és végig nagyon emberi.
